annyi mindenki szerepelt már,főleg persze említés szintjén a blogomban, hogy azt gondolom, életem jelenlegi, és (remélhetőleg) elkövetkezendő időszakának legfontosabb személye nem maradhat ki...
szóval ő. vagy inkább Ő...
ha azt mondom, megküzdöttünk egymásért, akkor még finoman fogalmaztam...utólag visszagondolva, az, hogy most vele lehetek, csak az ő hitén és kitartásán múlott...
képes volt várni rám, képes volt elnézni minden ballépésemet, tahóságomat, képes volt éjszakákat sírni miattam, képes volt elhajtani az arcokat, akik körülötte legyeskedtek, képes volt szembemenni a barátaival, akik már nem hittek ebben az egészben...
bennem lassan érlelődött a gondolat, és egy együtt átmulatott báli éjszaka után azt éreztem,hogy valami vagy valaki hiányzik az életemből...valamit, valakivel régóta rosszul csinálok...mégpedig Ő hiányzik, és Ő vele ezentúl máshogy lesz...éreztem,hogy nem sok esélyem van, ha van egyáltalán, mert már december volt, utolsó (...) éve az egyetemi ifjúságnak és szabadságnak. tudtam hogy többet nem szúrhatom el...
és december 2. óta minden más...a kezdettől fogva tudjuk, ez jóval többről szól...ismerem lassan másfél éve, tudom,hogy mit szeret, tudom, hogy milyen helyzetekben érzi jól magát, ismerem a reakcióit, a grimaszait...és imádom, amikor és ahogyan nevet, imádom, amikor fekszünk egymás mellett csütörtök délelőtt a szerdai jogászbuli után,és nevetünk a sok hülyeségen, a Jóbarátokon, a múlt néhány, lassan a ködbe vesző emlékén...
sokat adott értem...odaadott 1 évet az életéből, és most, kimondva-kimondatlanul, jórészt miattam, odaadta a tavaszi államvizsga tervét, így együtt államvizsgázunk ősszel majd...de azt gondolom, és tudom, hogy megéri...1 hónap után szerelmes lettem.
mert nagyon jók vagyunk együtt.egyszerűen jóóóóóó ez az egész.
a barátaim persze néznek rám, és alig várják,hogy megismerjék azt a lányt, aki ilyen érzelmeket képes belőlem kiváltani,azt a lányt,aki minden eddiginél boldogabbá teszi a barátjukat.
26 órát feküdtünk egymás mellett...26 órát önmagában nem feküdtem 1 huzamban még életemben,nemhogy valaki mellett...kihozza belőlem a legjobb énemet, képesek vagyunk egymásra hatni, egymást megnevettetni, és képesek vagyunk egymás mellett AKÁRMENNYI időt eltölteni.
másfél év kellett,hogy rájöjjek,milyen elbűvölő,bájos,okoooooos,aranyos,éspersze vicces.azt viszont 15 perc után megtudtam,milyen,amikor kicsit durcás,kicsit hisztis,kicsit dinka:Dde azt is MEGOLDOM.és egyre inkább odavagyok érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése