Valaki mondja meg hogy 3 hónap alatt hogy múlik el az, ami előtte 3 évig nem?
3 hónappal ezelőtt úgy éreztem, megvan AZ a lány, akiért az oly sokáig "védett és őrzőtt" függetlenségemet, bizonyos alapelveket (+-4 év, másoduncsitesó volt barátnője) sutba lehet és sutba kell dobni, és elkezdeni valami jót, valami olyat, amiről az első pillanatban tudtam és éreztem, hogy menni fog, hogy tökjó lesz,télleg...mert megvolt a közös hullámhossz, a közös témák, az egymás utáni kíváncsiság és és vágyakozás arra hogy együtt legyünk...
az előtte lévő 3 év...nos, sok minden történt...tudom, hogy sok fájdalmat okoztam Neki...de sosem játszottam meg magam, és sohasem hazudtam,nem ámítottam...tetszett nekem, persze hogy tetszett, de én soknak találtam a 4 évet, sokáig zavart ez az uncsitesós dolog (ami, szerencsére Speti jófejségének, elmúlt...nemhiába, hisz ő is ny-gén:)), és persze Szeged sem két sarokra van Veszprémtől... utólag visszagondolva, egyrészt menekülésnek érzem ezt a 3 évet, mert tudtam, hogy nagyon oda tudnék lenni érte, de az imént felsorolt dolgok nem hagytak nyugodni...másrészt, jó nagy barom is voltam, hagytam hogy az érzelmeim és ne az ösztöneim irányítsanak, és ez mind a mai napig eszembe jut...mert későn kezdtem el értékelni őt, azt, amit érez irántam, és azt hogy mennyire jó vele....de úgy tűnt, a nyár végén, hogy az Élet megadta és megadja a javítás lehetőségét...
így mentem el Lyonba...gondoltam, nem lesz egyszerű...főleg miattam, az elmúlt évek tapasztalataiból kiindulva...ha jött egy komoly érzelmekkel "fenyegető" kapcsolat, már ott sem voltam...egész egyszerűen még nem álltam készen rá...tudnám sorolni azokat a lányokat, akikkel e suttyó tulajdonságom és gyerekségem miatt nem jöttek össze a dolgok...
megmondom őszintén, azt hittem, hogy most is így lesz...hogy majd csinálok valami őrültséget, majd megbántom, és vége lesz, vagy majd beijedek megint...
de nem...most másként alakult,sőt...rengeteg msn, telefonhívás, sms...de ezektől függetlenül is egyre inkább úgy éreztem, hogy nem jöhet közbe SEMMI...annyira, de annyira jó érzés volt...végre eljutni oda, hogy nem félelem van, nem hátrálok meg, hanem énis tudok annyit beletenni a kapcsolatba, amennyi szükséges...nem kellettek más lányok, leveleztünk, nálam voltak a fényképei, sokszor láttam magam előtt az arcát, ahogy mosolyog...szal, talán életemben először és igazán, mondhatjuk hogy szerelmes voltam...
azt is tudtam, hogy nem lesz könnyű ez a 3 hónap...nekem sem, de neki sem...de erőt merítettem abból, hogy 3 éve erre várt, ezt szeretette volna, és hogy ha ezt átvészeljük, akkor már mindent átvészelünk, amit akarunk.
aztán...megjöttem...találkoztunk, de már akkor is furcsa volt...először arrra gondoltam, hogy 3 hónapon át csak kamerán látott, most meg itt vagyok előtte, fáradt is volt, a suli is szar, a családról ne is beszéljünk...
de aztán...megválaszolatlan smsk, fel nem vett telók, aminek hatására elhatároztam, hogy elébe megyek a dolgoknak...elmentem hozzá 24-én...nagy entrée volt, család otthon...időt kér...mert egy nagy kérdőjel van a fejében...
én vártam...és vártam....életem legnehezebb 4 napja volt...
és ma vége lett...elmúlt...elmúlt az, ami előtte 3 évig nem, az ami néhány csávón és kapcsolaton át sem tudott elmúlni benne...az most, amikor végre egyenesbe jöttünk, az most elmúlt...
adjon valaki ennek értelmet,mert én már nem tudok...
lehet hogy akkor ez nemis volt valódi érzelem?akkor tulajdonképpen az elmúlt 3 és fél év minden találkozása, minden beszélgetése, minden telefonhívása, minden érzelme , minden szava teljesen felesleges volt?...mert most nagyon úgy néz ki, hogy a semmivé lett...minden...
alaposan elgondolkozom azon ezentúl, hogy mit érdemes feladni és mit nem egy kapcsolatért...az elveket?néha már az önbecsülést is?az észt a cselekedeteidből?meggyőzni magad hogy érdemes kitartani akkor, amikor nem ír vissza, amikor nem hív, amikor beszélni akarok vele, és rám se bagózik?érdemes-e.........?...goodbye my lover...
Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni,
nem akarom látni, mert szenvedek látni,
nem akarom látni, mert fáj, ha látom,
Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni,
nem akarom látni, mert reszketek látni,
nem akarom látni, mert fáj, ha látom,
s nem akarom azt, hogy újra fájjon.
nem akarom nézni az arcát, ha kérdez,
nem akarom tudni azt, hogy mit érez,
Nemnemnem
Nem akarom látni, mer nincs erőm látni,
nem akarom látni, mert nincs időm várni,
nem akarom látni, mert megsebez újra,
nem akarom látni, ezt ő is tudja,
Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni,
nem akarom látni, mert nem bírom látni,
nem akarom látni, mert bánt, ha látom,
nem akarom látni, mert kín, ha várom.
Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni,
nem akarom látni, mert elég volt látni,
nem akarom látni, mert elég, ha érzem,
nem akarom látni, mert elégek, érzem.
Nem akarom hagyni azt, hogy elérjen,
nem akarok állni a tekintetében,
Nemnemnem
padlón vagyok...megpróbálok felállni...
ui: ne legyetek szerelmesek...csak elbasszátok vele az életeteket
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése